Prológus

Íme a bevezető. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! ~L

*Lora szemszöge*

Nem hittem volna,hogy valaha is a legjobb barátnőm temetésére készülődök majd. Mintha az egész csak egy rossz álom volna és hamarosan felébredek. Katie egy hete halt meg autóbalesetben. Még mindig nem fogtam fel. Öten ültek a kocsiban,de csak Ő nem élte túl. Egy koncertről igyekeztek haza felé amikor Jeremy meglátott valamit az útón és félrerántotta a kormányt. Neki csapódtak egy oszlopnak és az ütés erejétől Katie a helyszínen életét vesztette. A rendőrök azt mondták,hogy senki sem ivott alkoholt,de mivel Katie ült elől biztonsági öv nélkül a feje még a légzsák kinyílása előtt becsapódott. Mr. és Mrs.Brown a szülei megbocsátottak Jeremy-nek én nem tudom,hogy valaha képes leszek-e erre?

*Colin szemszöge*

Megmenthettem volna...Ha gyorsabb vagyok még ma is élne. A vérem meggyógyította volna. Négyet sikerült megmentenem,de látnom kellett volna,hogy a lánynak komolyabb sérülései vannak. Viszont el kellett tűnnöm mielőtt a rendőrség kiér a helyszínre. Nem láthattak meg. Még csak az hiányzik,hogy bevigyenek kihallgatásra és kiderüljön: 116 éve halott vagyok. Vajon mit szóltak volna ahhoz ha elmondom nekik,hogy 1896-ban a szerelmem megmentése érdekében még az életemet is feláldoztam...Anna,soha nem találtam hozzá hasonló nőt. Éppen egy vacsora közben voltunk amit apám rendezett a tiszteletemre. Egyszer csak lövöldözés tört ki és mindenki kimenekült a házból,de a nagy tömeg fellökte Annát és ahogy vissza mentem érte egy golyó eltalált. Még épp,hogy ki tudtam menekíteni mielőtt elájultam. A következő emlékem annyi,hogy a folyó parton fekszem mellettem egy ember kikötöze és egy cetlire ráírva : "Kóstolj meg!" Nem értettem az egész helyzetet,hogy vagyok még mindig életben és miért kéne "megkóstolnom" ezt az embert. Ahogy eloldoztam véletlenül megvágta magát és akkor megértettem . A vére,az illata olyan csábítóvá vált,mint azelőtt még soha semmi sem. Éreztem ahogy megnövekszenek a fogaim,láttam a rémületet a szemében,de nem érdekelt. Abban a pillanatban egyetlen egy dolog létezett számomra: a vér. Minden egyes másodperccel erősebbé váltam. A mámora annak,hogy legyőzhetetlen vagyok még több emberi életet követelt. Mészárossá váltam és képtelen voltam leállni. A folyóparton találtam még valamit: egy gyűrűt. A papíron amibe be volt csomagolva ez állt: "Minden nappal és éjszaka viseld! Ez majd megvéd a naptól. -J" Később megtudtam,hogy ez a bizonyos "J" nem más,mitn James Brightmore. Ő változtatott át és Ő segített leállni az emberi vérről vagyins inkább megtanított uralkodni a szomjamon. Viszont többet nem láthattam a családomat,de titokban mindig ott voltam a közelükbe. Anna férjhez ment a polgármester fiához,de nem sokkal később életüket vesztették az I.világháborúban. Akkor már késő volt megmenteni...Apámék örök szenvedésre lettek ítélve a halálom után. James-el viszont körbe utaztuk a világot. Jártunk Tokióban,Párizsban,New York-ban,de egyszer mindenkinek elege lesz a nyüzsgő életből ezért költöztünk ide Park River-be. Kezdem azt hinni,hogy rossz ötlet volt...egy vámpír jelenléte mindig megzavarja az ilyen kis városok nyugalmát..