2.fejezet

*Colin szemszöge*

...Egyre jobban erősödött bennem a vágy. Tudtam már késő amikor is megjelent James.

- Colin!- kiáltott felénk és mielőtt még észbe tudtam volna kapni már el is lökött Lorától. Éppen időben...Éreztem ahogy újra ura leszek önmagamnak,szemeim vissza nyerték eredeti barna színüket,fogaim visszahúzódtak. Alig láthatóan bólintottam James-nek afféle "köszönöm" képpen.

- Lora ő itt James. Vele költöztem ide- mutattam be gyorsan mielőtt furcsálná a helyzetet.

- Hali,Lora Peterson-mondta miközben megtörölte a szemét.

- Na mi van Colin már az első találkozásnál megsiratott?

- Öö...ja nem. Nem az Ő hibája.

- Mond meg nyugodtan! Ha tudnád hányan sírtak már miatta vagy...érte.

- Oké! Köszönjük James! Amúgy is mit keresel itt?- vágtam közbe.

- Szerinted? Atlantiszt az elveszett várost. Persze,hogy téged te hülye vámpír- megdermedtem. Lora nevetett mit sem sejtve,hogy James a viccet halálosan komolyan gondolta.

- Itt vagyok- válaszoltam még mindig mozdulatlanul.

- Ö..akkor azt hiszem én megyek. Colin,holnap?

- Majd látjuk egymást! Szia Lora!- feleltem és már el is ment.

- Most miért kellett ilyen durvának lenned szegény lánnyal?- kérdezte James mosolyogva mintha ezt az egész helyzetet Ő sem értené.

- Miért csinálod ezt? Akárhányszor közel engedek magamhoz valakit te az egészet elrontod. Elég ehez csak a jelenléted!

- Ne engem hibáztass,mert cukibb,jobb és helyesebb vagyok nálad. Amúgy meg egyértelmű,hogy az ujjad köré csavartad a csajt. Nem láttad,hogy néz rád? Mintha te lennél at utolsó csoda a Földön. Most meg ijesztgeted itt a "James mindjárt kinyírlak" nézéssel.

- Csak legyünk otthon! Nem leszel ilyen vicces kedvedben többet.

- Ó,ne csináld már! Elfelejtetted kinek köszönheted az életed?

- Inkább haltam volna meg...- zártam le a vitát és intettem,hogy menjünk haza. Hátha útközben elmondja miért is keresett olyan nagyon...

*Lora szemszöge*

- Anya! Megjöttem.

- Szia! Na milyen volt a város néző túra?- érdeklődött mosolyogva.

- Semmi sem történt köztünk mielőtt megkérdeznéd. Csak beszélgettünk és meghívott egy fagyira. Oh és mielőtt elfelejtem Scarlett átjön egy kicsit beszélgetni ha nem baj.

- Nyugodtan! Meg kell tárgyalni "cuki új pasi a városban" témát.

- Marha vicces! Akkor azt hiszem fent leszek a szobámban. Szólj ha jött Scar- a szobám akár minden lányé: poszterek énekesekről,sztárokról CD-k,ruhák szanaszét a földön,emlékek mindenhol.

Lehuppantam az ágyra és kezembe vettem egy közös fotót Katie-vel. 14 évesek voltunk rajta és a farsangi bálunkra készültünk. Ő tündérnek öltözött én meg boszinak. Soha nem felejtem el azt az estét...Nem csak azért,mert vele voltam hanem,mert akkor hívtak el először fiúk. Tony és Harry. Tony katona volt,Harry pedig varázsló (milyen véletlen :) ) Remek éjszaka volt és mielőtt vége lett volnak mind a ketten magukhoz húztak és megcsókoltak. Életem elsp csókja amire mindenki vár tökéletes volt. Igaz egyikünk se jött össze a fiúkkal,de nagyon közel állunk egymáshoz még a baleset után is...Mielőtt bele merültem volna újra abba az éjszakába hallottam ahogy anya beengedi Scarlettet.
- Szia csajszi! Hallottam randid volt az új fiúval- mondta elfojtott nevetéssel én meg anyára néztem aki már menekült is.
- Először is az nem randi volt! Másodszor...
- Igen?
- Másodszor,alig vártam,hogy végre valakinek mesélhessek róla- mondtam,majd mindketten nevetve szaladtunk fel az emeletre.
  Scarlett-et imádják a pasik. Nem csoda: hosszú vörös hajával és épp,hogy szeplős arcával igazi bombázó. Minden évben Ő a szépségkirálynő és minden évben más fiúval jelenik meg a bálon. Oviban találkoztunk először azóta vagyunk ilyen jóban és hát Ő mutatott be Katie-nek...
Felérve láttam a tekintetén,hogy mindenről tudni akar.
- Semmi sem történt! Csak dumáltunk amikor is megjelent a haverja akivel ide költözött.
- És? - kérdezte Scar elfojtott mosollyal.
- Hát...elég furcsa lett utána. James,így hívják a másik srácot elsütött egy poént a vámpírokról amit Colin nagyon a szívére vett. Olyan volt,mintha megdermedt volna az idegességtől.
- Hú,biztosan Ő is egy vámpír. Milyen romantikus is volna,éjszaka belopózna hozzád,mint Edward az Alkonyatban és csak csodálna álmodban...
- Tündérmesében élsz Scar.
- Tudom- nevetett hangosan- de ha az álomvilág szebb,mint a valóság miért ne? Senki sem mondta,hogy nem szabad!
- Igaz! Így érzem magam vele...
- Colinnal?
- Igen. Mintha egy teljesen másik helyen lennék. Pár órára elfeledkeztem mindenről. Vagyis inkább elfeledtette velem...
- Ha megfogadsz egy tanácsot: ne engedd el! Szükséged van valakire aki elfeledteti veled  minden gondodat akár csak egy órára is. Megérdemled végre a boldogságot Lora! Ha megjelenik a nagy Ő be kell engedned a többi már a jövő dolga- tudtam,hogy igaza van és igen ezt fogom tenni! Engedem,hogy a világom része legyen az élet,majd megoldja a többit.  A szívemhez vezető kulcs még nálam van,elvehető!