2012. június 11., hétfő

Sziasztok! Ne haragudjatok,hogy ilyen sokáig nincsen friss,de erre az utolsó hétre nagyon össze jöttek a dolgok (ballagás,bankett). A 4.fejezet már készül és ígérem,hogy minél előbb felteszem! Addig is terjesszétek a blogot! ;) xoxo~L



2012. június 1., péntek

3.fejezet

*Lora szemszöge*
(2 héttel később)

- Szia Lora! Hogy telt az őszi szünet?- köszönt Jenny az egyik osztálytársam nagy mosollyal az arcán. Első nap a suliban a szünet után. Hogy utálom az első napokat...
- Eltelt. Neked?- kérdezem vissza. bár minél előbb szeretnék megszabadulni tőle. Csak azóta ilyen "jófej" velem mióta 3 hónapja szakítottam Josh-al a pasimmal és hát nem mondja ki Jenny,de legfőbb vágya,hogy megszerezhesse és azt reméli,majd adok neki tippeket...Na persze!
- Remek volt. Apámékkal leszaladtunk Chicagóba vásárolni picit. Nem hiszed el mit találtam! Az új Louis Vuitton táskát! Hát nem hihetetlen menő?
- De,el se hiszem. Ne haragudj,de most mennem kell. Ott jön Scarlett- feleltem és hálásan szaladtam oda barátnőmhöz- Épp időben! Ha még egy percet ott kell töltenem vele és az új Louis Vuitton táskájával megőrülök.
- Még mindig nem hagy békén? Szegény csajnak nincs valami sok- mindketten elnevettük magunkat és elindultunk szekrényeink felé kivenni pár könyvet.
- Jó nehéz lesz ez a tanév...Emelt kémia és matek. Sík hülye vagyok mindkettőből. Kémiából már most van 3db egyesem és még csak egy hónapja tart a suli. Örülök ha meg lesz év végén az 1,5-panaszkodik Scar. Teljesen megértem. Én se konyítok valami sokat hozzájuk..
- De nézd a jó oldalát! Emelt irodalmunk is lesz Mr.Westwick-el- válaszoltam nevetve. Mr. Westwick a magyar tanárunk és a legcukibb tanár az egész suliban. Mindenki aki az órájára jár oda van érte (persze a lányok közül :) ),de a cukiságán kívül nagyon jól is tanít. Imádom az irodalmat.
- Szerencsére! Legalább lesz kiről álmodoznom..
- Úristen!-mondtam lefagyva- Ott jön Colin!
- Mi van?? Az a Colin?
- Igen. Mit mondjak neki vagy mit csináljak? Egyáltalán oda menjek hozzá?
- Persze! Ilyet kérdezni...menj már Lora!- majd meglök bátorítóan Scar,de mielőtt oda mennék megragadom a kezét és magammal húzom.
- Colin? Szia. Te mit keresel itt?- na jó ez elég béna kérdés volt vajon mit csinálna egy iskolában..
- Lora! Beíratkozni szeretnék,de nem igazán találok semmit.
- Oh persze hisz te magántanuló vagy.
- Csak voltam! - feleli mosolyogva. Jaj istenem milyen édes mosolya van..Mielőtt teljesen bele merülnék Scarlett megszorítja a kezem.
- Elnézést. Ő itt Scarlett a barátnőm. Scar ő pedig Colin.
- Szia Scarlett!
- Nyugodtan szólíts csak Scar-nak,mint mindenki más. Már sokat hallottam rólad.
- Remélem csak jókat- válaszolja nevetve és érzem,hogy tekintete felém néz amire még jobban elpirulok.
- Szóval öö...a titkári gyere megmutatom- váltok témát gyorsan és elindulunk az iskola másik végébe.  Ne nagy épület a suli,de ahhoz épp elég hosszú,hogy egyik végéből a másikba eljussunk. Tele van szekrényekkel azokon hirdetésekkel,suli bulikról vannak diákelnök választásról szólók is és egy-két helyen még mozi műsor is akad. Az aulában ki van téve egy hatalmas kép Marilyn Monroe-ról ugyanis ő nevét viseli az iskola: Marilyn Monroe,Park River Gimnázium. Anya azt mondta csak azért íratott ide,mert a kedvenc színésznője Marilyn. Nem tudom komolyan mondta-e vagy csak részeg volt...-Itt is lennénk.Ahhoz a nőhöz kell menned. Nem valami kedves a helyedben nem nagyon szólalnék meg.
- Rendben,köszi a tanácsot- nevetett és közben rám kacsintott. Ha Scar nem fogja a kezem el is ájulok.
- Öö...megvárlak ha szeretnéd- ajánlottam fel félénken.
- Az jó lenne!
- Viszont nekem rohannom kell. Majd találkozunk később Lora!- köszönt el Scarlett amolyan "most vagy soha" nézéssel...
  Colin gyorsan elintézte és már az órarendjét is megkapta úgy tűnik ma kezdheti is a börtönt...
- Mi az első órád?- kérdezem.
Földrajz. Neked?
- Nekem is. Úgy tűnik egy osztályba kerültünk- talán nem is olyan szörnyű ez az első nap..
- Szuper! Így legalább több időt tölthetünk együtt. Rég találkoztunk már..
- Ja. Nem láttalak kint a városban sem.
- Igen,mert öö...tanulnom kellett. Szerettem volna minél előbb beíratkozni.
- Miért? Talán csak nem Marilyn Monroe miatt?- kérdeztem nevetve.
- Az sem utolsó dolog. Szeretem a filmjeit,de a fő ok Te vagy- válaszolta és nem hittem a fülemnek. Komolyan azt mondta miatta jött a bolondok házába? Megfordultam és láttam,hogy megállt és engem bámul. Közelebb léptem hozzá,éreztem a pillangókat a gyomromban és mintha csak mi lettünk volna a folyosón...a többi 100 diák nem létezett abban a pillanatban számomra. Elmosolyodott,megfogta a kezeimet,de az izgalomtól mozdulni se tudtam. Akkor most meg fog csókolni? Fölém hajolt már éreztem a friss lehelletét,elengedte kezeimet és átölelt mielőtt viszont megcsókolhatott volna megjelent Jenny.


2012. május 25., péntek

2.fejezet

*Colin szemszöge*
...Egyre jobban erősödött bennem a vágy. Tudtam már késő amikor is megjelent James.
- Colin!- kiáltott felénk és mielőtt még észbe tudtam volna kapni már el is lökött Lorától. Éppen időben...Éreztem ahogy újra ura leszek önmagamnak,szemeim vissza nyerték eredeti barna színüket,fogaim visszahúzódtak. Alig láthatóan bólintottam James-nek afféle "köszönöm" képpen.
- Lora ő itt James. Vele költöztem ide- mutattam be gyorsan mielőtt furcsálná a helyzetet.
- Hali,Lora Peterson-mondta miközben megtörölte a szemét.
- Na mi van Colin már az első találkozásnál megsiratott?
- Öö...ja nem. Nem az Ő hibája.
- Mond meg nyugodtan! Ha tudnád hányan sírtak már miatta vagy...érte.
- Oké! Köszönjük James! Amúgy is mit keresel itt?- vágtam közbe.
- Szerinted? Atlantiszt az elveszett várost. Persze,hogy téged te hülye vámpír- megdermedtem. Lora nevetett mit sem sejtve,hogy James a viccet halálosan komolyan gondolta.
- Itt vagyok- válaszoltam még mindig mozdulatlanul.
- Ö..akkor azt hiszem én megyek. Colin,holnap?
- Majd látjuk egymást! Szia Lora!- feleltem és már el is ment.
- Most miért kellett ilyen durvának lenned szegény lánnyal?- kérdezte James mosolyogva mintha ezt az egész helyzetet Ő sem értené.
- Miért csinálod ezt? Akárhányszor közel engedek magamhoz valakit te az egészet elrontod. Elég ehez csak a jelenléted!
- Ne engem hibáztass,mert cukibb,jobb és helyesebb vagyok nálad. Amúgy meg egyértelmű,hogy az ujjad köré csavartad a csajt. Nem láttad,hogy néz rád? Mintha te lennél at utolsó csoda a Földön. Most meg ijesztgeted itt a "James mindjárt kinyírlak" nézéssel.
- Csak legyünk otthon! Nem leszel ilyen vicces kedvedben többet.
- Ó,ne csináld már! Elfelejtetted kinek köszönheted az életed?
- Inkább haltam volna meg...- zártam le a vitát és intettem,hogy menjünk haza. Hátha útközben elmondja miért is keresett olyan nagyon...

*Lora szemszöge*
- Anya! Megjöttem.
- Szia! Na milyen volt a város néző túra?- érdeklődött mosolyogva.
- Semmi sem történt köztünk mielőtt megkérdeznéd. Csak beszélgettünk és meghívott egy fagyira. Oh és mielőtt elfelejtem Scarlett átjön egy kicsit beszélgetni ha nem baj.
- Nyugodtan! Meg kell tárgyalni "cuki új pasi a városban" témát.
- Marha vicces! Akkor azt hiszem fent leszek a szobámban. Szólj ha jött Scar- a szobám akár minden lányé: poszterek énekesekről,sztárokról CD-k,ruhák szanaszét a földön,emlékek mindenhol.
Lehuppantam az ágyra és kezembe vettem egy közös fotót Katie-vel. 14 évesek voltunk rajta és a farsangi bálunkra készültünk. Ő tündérnek öltözött én meg boszinak. Soha nem felejtem el azt az estét...Nem csak azért,mert vele voltam hanem,mert akkor hívtak el először fiúk. Tony és Harry. Tony katona volt,Harry pedig varázsló (milyen véletlen :) ) Remek éjszaka volt és mielőtt vége lett volnak mind a ketten magukhoz húztak és megcsókoltak. Életem elsp csókja amire mindenki vár tökéletes volt. Igaz egyikünk se jött össze a fiúkkal,de nagyon közel állunk egymáshoz még a baleset után is...Mielőtt bele merültem volna újra abba az éjszakába hallottam ahogy anya beengedi Scarlettet.
- Szia csajszi! Hallottam randid volt az új fiúval- mondta elfojtott nevetéssel én meg anyára néztem aki már menekült is.
- Először is az nem randi volt! Másodszor...
- Igen?
- Másodszor,alig vártam,hogy végre valakinek mesélhessek róla- mondtam,majd mindketten nevetve szaladtunk fel az emeletre.
  Scarlett-et imádják a pasik. Nem csoda: hosszú vörös hajával és épp,hogy szeplős arcával igazi bombázó. Minden évben Ő a szépségkirálynő és minden évben más fiúval jelenik meg a bálon. Oviban találkoztunk először azóta vagyunk ilyen jóban és hát Ő mutatott be Katie-nek...
Felérve láttam a tekintetén,hogy mindenről tudni akar.
- Semmi sem történt! Csak dumáltunk amikor is megjelent a haverja akivel ide költözött.
- És? - kérdezte Scar elfojtott mosollyal.
- Hát...elég furcsa lett utána. James,így hívják a másik srácot elsütött egy poént a vámpírokról amit Colin nagyon a szívére vett. Olyan volt,mintha megdermedt volna az idegességtől.
- Hú,biztosan Ő is egy vámpír. Milyen romantikus is volna,éjszaka belopózna hozzád,mint Edward az Alkonyatban és csak csodálna álmodban...
- Tündérmesében élsz Scar.
- Tudom- nevetett hangosan- de ha az álomvilág szebb,mint a valóság miért ne? Senki sem mondta,hogy nem szabad!
- Igaz! Így érzem magam vele...
- Colinnal?
- Igen. Mintha egy teljesen másik helyen lennék. Pár órára elfeledkeztem mindenről. Vagyis inkább elfeledtette velem...
- Ha megfogadsz egy tanácsot: ne engedd el! Szükséged van valakire aki elfeledteti veled  minden gondodat akár csak egy órára is. Megérdemled végre a boldogságot Lora! Ha megjelenik a nagy Ő be kell engedned a többi már a jövő dolga- tudtam,hogy igaza van és igen ezt fogom tenni! Engedem,hogy a világom része legyen az élet,majd megoldja a többit.  A szívemhez vezető kulcs még nálam van,elvehető!



2012. május 15., kedd

1.fejezet

Íme az első fejezet. Jó olvasást! ~L
 *Colin szemszöge*
Miért vagyok én mindig ilyen szerencsétlen? Ma lementem a városba a Grillbe és kivel sikerült találkoznom? Lora Petersonnal Katie barátnőjével. Szörnyű érzés volt. Látni a fájdalmat, a szenvedést minden mozdulatában,tekintetében úgy,hogy közben próbált jó kedvűnek tűnni. Próbáltam nem a közelében lenni,de képtelen voltam megállni,hogy ne szólítsam meg.
- Elnézést! Szia! Ö...nem tudod véletlenül mennyibe kerül egy Sprite nem találom sehol az étlapon- béna ürügy volt és Ő is átláthatott rajta,de na hirtelen csak ez jutott eszembe.
- Szia! Igen az nincs benne nem tudom miért,de 2 dollár.
- Értem,köszi! Amúgy Colin vagyok. Egy barátommal most költöztünk ide. Te pedig?
- Lora,Lora Peterson. Honnan költöztetek ide?
- New York- biztos furcsálta,mert elég érdekesen nézett rám.
- New York? Miért?...ha megkérdezhetem.
- Mindenkinek kell egy kis változás nem,de?
- Persze csak ha én New York-ban élhetnék soha nem hagynám el főleg egy ilyen városért,mint Park River.
-  Régen én is ezen a véleményen voltam, de rá kellett jönnöm a Nagy Alma nem olyan sajnos,mint a filmekben.
- Semmi sem olyan,mint a filmekben- mondta és rögtön tudtam mire gondol...
- Ha olyan lenne a világ unalmas lenne. De mesélj Lora! Kíváncsi vagyok te milyennek látod a világot- ezzel kihúztam neki egy széket és mosolyogva helyet foglaltunk.
- Nem is tudom...Idegennek érzem magam benne mintha nem tartoznék sehová sem. Csak élem a minden napjaimat,de fogalmam sincs miért...Felkelek,iskolába megyek és utána haza. Ugyan az az unalmas menetrend. Nem azt mondom,hogy veszélyt akarok csak valakit aki szeret önmagamért. Akivel megoszthatom a gondjaimat aki magához húz és a fülembe súgja,hogy szeret akihez hozzá bújhatok egy borús napon...szóval érted?- kérdezte és biztosan nagyon zavarban lehetett,hogy kiöntötte a lelkét egy idegennek.
- Én is ugyanúgy érzek. Mintha senki sem értene meg-e miatt teljesen egyedül érzem magam.
- Igen!- kiáltott fel boldogan és kb. 2 óráig beszélgettünk így a Grillben miután felajánlotta,hogy körbe vezet a városban.
- Persze úgy se nagyon tudom még,hogy mi hol van.
- Szuper! Viszont előtte haza kéne ugranom pár dolgot elintézni. Nem baj? Vagy inkább máskor mutassam meg?
- Megvárlak van időm- feleltem gyorsan mielőtt meggondolja magát.Igazából nagyon is örültem,hogy vele tölthetem a napom további részét.  De vigyáznom kell nem engedhetem túl közel magamhoz az veszélyes lenne! Soha nem tudnám megbocsátani ha valamit tennék vele...- Ha szeretnéd el tudlak vinni kocsival itt parkoltam le nem messze.
- Öö...rendben úgyis eléggé esőre áll az idő- ahogy oda értünk a kocsimhoz elnevette magát- mennyi meglepetést tartogatsz még nekem?
- Tessék?- kérdeztem vissza mert nem igazán tudtam mire érti ezt.
- Egy Porsche. Ebben a városban nem mindenkinek van ilyen autója sőt senkinek sincs.
- Oh..hát akkor megtisztelő érzés,hogy első lehetek.
- Amúgy hány éves vagy? Mármint úgy értem,hogy beíratkozol-e a gimibe?
- 17 vagyok,de egyenlőre magántanulóként kezdem,majd ha utól érem magam az anyagban talán.
- Én is szívesen lennék magántanuló.Legalább nem kéne pár ember fejét bámulnom egész nap...
-  Nem olyan jó hosszú távon hidd el!
- Nem tudom...oh itt fordulj le!- mutatott egy utcára és már meg is érkeztünk. Egyszerű,de mégis magyon szép házuk van. A kertben virágok a házon pár futó növény és egy játszótér. Már épp indultam volna befelé mikor eszembe jutott. Nem tudok bemenni hacsak be nem hívnak.
- Mi az gyere nyugodtan!
- Én öö...csak...
- Lora? Te vagy az?- szakított félbe Mrs.Peterson Lora anyukája.
- Igen. Anya Ő itt Colin.
- Szia Colin,Sarah vagyok Lora anyukája,de mit ácsorogsz kint? Kerülj beljebb.
- Köszönöm!- óvatosan átléptem a küszöböt ugyanis ha nem sikerült a behívás olyan mintha egy üvegnek ütköznék.
- Gyorsan elintézek pár dolgot aztán körbe vezetem a városban Colint. Most költöztek ide New York-ból.
- Húha jó nagy változás. Szüleiddel jöttetek?
- Nem ők sajnos már nem élnek..Egy barátommal élek a város szélén található panzióban.
- Őszinte részvétem! Lora is nem rég vesztette el a legjobb barátnőjét egy autóbalesetben. Nagyon megviselte a dolog.
- Igen hallottam róla. Igyekszem minél jobban segíteni neki- mondtam és újra elfogott a bűntudat azzal az estével kapcsolatban.
- Rendes gyerek vagy te Colin! Örülök,hogy a lányom talált végre egy normális barátot- kacsintott rám és Lora pont akkor jelent meg a lépcsőn.
- Mit kacsintgattok?- kérdezte,majd mosolyogva hozzá tette- Colin ha bármi ciki sztorit hallottál az nem igaz!
- Ne félj annyira cikiről nem beszéltünk. De tényleg igaz,hogy álmodban kimentél az udvarra,elkiáltottad magad,hogy szeretlek és lefeküdtél a fűbe?
- Na jó azt hiszem ideje indulni- mondta és nevetve kihúzott a bejárati ajtón.
    A városnéző túrából annyi valósult meg,hogy megtudtam merre van a park. Egész délután sétáltunk ott,ettünk fagyit és találkoztunk Lora pár barátjával. Amikor végre kettesben tudtunk maradni előhozakodtam a kérdéssel:
- Hogy érzded magad így 1 héttel a baleset után?
- Honnan tudsz róla?
- Egy ilyen kisvárosban semmi sem marad titokban főleg nem egy ilyen baleset...
- Ez igaz...nem is tudom,sehogy nem érzem magam. Mintha az egészet csak álmodnám arra várva,hogy felébredjek. Azzal vigasztalom magam,hogy a mennyországba került és onnan figyel le ránk. De néha eszembe jut: lehet nincs is ilyen hely, akkor érzem úgy,hogy darabokra hullok. Muszáj léteznie Ő csak oda kerülhetett!- láttam,hogy kigördül egy könnycsepp a szeméből és tudtam most nem kell semmit mondani csak letörölni azt,szorosan megölelni és hagyni,hogy kisírhassa magát,mert ez az amire igazán vágyott a történtek óta. De ki gondolta volna,hogy egy ártatlan öleléstől rám jön az a szörnyű kínzó vágy a vérszomj. Nem hagyhattam ott,de éreztem ahogy a fogaim megnőnek,szemeim elsötétülnek és érzem a vér lüktetését a nyakában. Állkapcsom felhúzódott és tudtam el kell tűnjek mielőtt bántom,de már késő volt...

2012. május 11., péntek

Prológus

Íme a bevezető. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! ~L
*Lora szemszöge*
Nem hittem volna,hogy valaha is a legjobb barátnőm temetésére készülődök majd. Mintha az egész csak egy rossz álom volna és hamarosan felébredek. Katie egy hete halt meg autóbalesetben. Még mindig nem fogtam fel. Öten ültek a kocsiban,de csak Ő nem élte túl. Egy koncertről igyekeztek haza felé amikor Jeremy meglátott valamit az útón és félrerántotta a kormányt. Neki csapódtak egy oszlopnak és az ütés erejétől Katie a helyszínen életét vesztette. A rendőrök azt mondták,hogy senki sem ivott alkoholt,de mivel Katie ült elől biztonsági öv nélkül a feje még a légzsák kinyílása előtt becsapódott. Mr. és Mrs.Brown a szülei megbocsátottak Jeremy-nek én nem tudom,hogy valaha képes leszek-e erre?

*Colin szemszöge*
Megmenthettem volna...Ha gyorsabb vagyok még ma is élne. A vérem meggyógyította volna. Négyet sikerült megmentenem,de látnom kellett volna,hogy a lánynak komolyabb sérülései vannak. Viszont el kellett tűnnöm mielőtt a rendőrség kiér a helyszínre. Nem láthattak meg. Még csak az hiányzik,hogy bevigyenek kihallgatásra és kiderüljön: 116 éve halott vagyok. Vajon mit szóltak volna ahhoz ha elmondom nekik,hogy 1896-ban a szerelmem megmentése érdekében még az életemet is feláldoztam...Anna,soha nem találtam hozzá hasonló nőt. Éppen egy vacsora közben voltunk amit apám rendezett a tiszteletemre. Egyszer csak lövöldözés tört ki és mindenki kimenekült a házból,de a nagy tömeg fellökte Annát és ahogy vissza mentem érte egy golyó eltalált. Még épp,hogy ki tudtam menekíteni mielőtt elájultam. A következő emlékem annyi,hogy a folyó parton fekszem mellettem egy ember kikötöze és egy cetlire ráírva : "Kóstolj meg!" Nem értettem az egész helyzetet,hogy vagyok még mindig életben és miért kéne "megkóstolnom" ezt az embert. Ahogy eloldoztam véletlenül megvágta magát és akkor megértettem . A vére,az illata olyan csábítóvá vált,mint azelőtt még soha semmi sem. Éreztem ahogy megnövekszenek a fogaim,láttam a rémületet a szemében,de nem érdekelt. Abban a pillanatban egyetlen egy dolog létezett számomra: a vér. Minden egyes másodperccel erősebbé váltam. A mámora annak,hogy legyőzhetetlen vagyok még több emberi életet követelt. Mészárossá váltam és képtelen voltam leállni. A folyóparton találtam még valamit: egy gyűrűt. A papíron amibe be volt csomagolva ez állt: "Minden nappal és éjszaka viseld! Ez majd megvéd a naptól. -J" Később megtudtam,hogy ez a bizonyos "J" nem más,mitn James Brightmore. Ő változtatott át és Ő segített leállni az emberi vérről vagyins inkább megtanított uralkodni a szomjamon. Viszont többet nem láthattam a családomat,de titokban mindig ott voltam a közelükbe. Anna férjhez ment a polgármester fiához,de nem sokkal később életüket vesztették az I.világháborúban. Akkor már késő volt megmenteni...Apámék örök szenvedésre lettek ítélve a halálom után. James-el viszont körbe utaztuk a világot. Jártunk Tokióban,Párizsban,New York-ban,de egyszer mindenkinek elege lesz a nyüzsgő életből ezért költöztünk ide Park River-be. Kezdem azt hinni,hogy rossz ötlet volt...egy vámpír jelenléte mindig megzavarja az ilyen kis városok nyugalmát..

2012. május 10., csütörtök

Köszöntő!

Sziasztok! Ezen a blogon egy Twin Peaks és Vámpírnaplók fanfic lesz,majd olvasható. Imádom mindkét sorozatot ezért mind a kettőből merítettem egy kis ötletet és megírtam a Before Sunset-et. Hogy miről is szól a történet a prológusban olvashatjátok! Ha tetszenek a fejezetek nyugottan komizzatok,szavazzatok! Jó olvasást! ~L